Nem úgy hagyjuk el Yuneket és a Gran Sabanát, ahogy előre terveztem, de végül sikerül kirepülnünk a világ legszebb vidékéről. Macerás volt, sokba került, rengeteget gyalogoltunk, de minden szenvedést megért ez a pár nap. Mondjuk Gabesz megkönnyíthette volna a dolgunkat azzal, hogy nem csapja szét a fejét a folyóban és varratja össze magát részeg orvosokkal. De hát ez is a kaland része...
A tepuikat a többség elintézi a Roraimával és az Angel-vízeséssel, pedig az igazi csodák ott kezdődnek, ahol a másik kettő befejeződik, s ahol a turistákat az óriás hangyászok váltják a tájban. Az Akopán tepui és környéke minden kétséget kizáróan az egyik legszebb hely, ahol valaha is jártam. Bár másodszor sodor ide a sors, képtelenség megunni a Yunek mögötti tepuik és a róluk alászakadó vízesések látványát.